A héten a GS1 nevű kódolási sztenderdeket rögzítő non-profit szervezet Budapesten tartott egészségügyi fókusz nemzetközi konferenciát. A GS1 a vonalkódok és 2 dimenziós mátrix kódok nemzetközi sztenderdizálásával az elmúlt 40 évben egységes nyelvezetet hozott létre abból a célból, hogy egy vonalkódot ugyanarra az adattartamra lehessen lefordítani a világ bármely pontján. Így a terméket vonalkóddal ellátó szervezet, legyen az gyártó, szállító, kereskedő vagy felhasználó, az összes együttműködő partnere számára kielégítő módon, egyetlen jelöléssel beazonosíthatóvá teheti az árut, és ha egy szervezet valamennyi beszállítója a sztenderd kódot használja, akkor egyetlen kódolást kell csak tudnia a rendszerének, függetlenül attól, hány száz beszállítója akad. Ezeket az előnyöket az ipar és kereskedelem évtizedekkel ezelőtt átlátta és azóta a vonalkódok nagy része egy nyelvet beszél.

Az automatikus azonosítás számos területen mindennapi gyakorlat, azonban az egészségügyet a mai napig nagyrészt elkerülték azok az előnyök, amit az ilyen rendszerek biztosítanak. Pedig megfelelő jelölő és azonosító rendszerekkel pontosan és hatékonyan nyomon követhetővé tehetők a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök, melyek nagyban fokozzák a betegek biztonságát, miközben mind a logisztika, mind a készletgazdálkodás optimálisabbá tételével jelentős megtakarításokhoz segítheti az ellátórendszert. A csomagküldő cégek, a könyvtárak, a repülőterek, a nagyáruházak és kis boltok mind nagy hatékonysággal használják a különböző vizuális kódokat, lényegében az egészségügyön kívül minden más nagyobb szektorban rendkívül elterjedtek. A GS1 nemzetközi szervezet annyira fontosnak tartja, hogy ezt a lemaradást leküzdjük, hogy évente kétszer szervez nemzetközi konferenciát, ahol a kódrendszerek kifejezetten egészségügyi vonatkozásaival és a legfrissebb tapasztalatokkal foglalkoznak.

A sokéves tapasztalat alapján bizonyított, hogy a vonalkód-leolvasás nagyban javítja az azonosítás pontosságát. A kérdés adja magát: ha egy csomagküldő cég szükségét érzi annak, hogy a csomag kézbesítése előtt a futár vonalkóddal azonosítsa a csomagot, akkor a betegek biztonságát miért nem védi hasonló rendszer? Tudjuk, hogy biztonságosabb, mégis, miért nem használjuk?

Bár a betegbiztonság szempontjából ez nem lehetne elfogadható, de mondhatják sokan: azért nem alkalmazzuk, mert sokba kerül a rendszer. De mennyibe kerül egy emberélet, vagy az egészségkárosodás, amit egy gyógyszerelési hiba okoz? Az egészségügyben pedig a gyógyszerelési hiba a leggyakoribb tévesztés. Egyes felmérések szerint majdnem minden 10. gyógyszer rendelésre jut egy hibás alkalmazás, ahol vagy rossz gyógyszert rendelnek, vagy rossz dózist alkalmaznak, rossz módon adják be, vagy a helyes rendelés ellenére rossz gyógyszert kap a beteg. Szerencsére nem mindegyik hiba végzetes, de sokkal több a szövődmény, mint amit más területen elfogadhatónak tartanánk. Vajon ki ülne repülőre, ha minden 10. gép gyártásakor rossz alkatrészt építenének be, vagy minden 10. felszálláskor a pilóta hibát vétene? Nem helyezhetjük a spórolást a betegbiztonság elé. De az igazság az, hogy az egységes, gyógyszer vagy eszközkövető rendszerek már rövid távon is nyereségesek. Ugyanis nem csak a betegbiztonságot fokozzák, de segítségükkel a készleteket optimalizálni lehet, a rendelések egyszerűbbek és pontosabbak, kevesebb erőforrás kell a nyilvántartások vezetéséhez vagy a szükséges eszközök megtalálásához, és a kisebb, hatékonyabb rendszer olcsóbb, takarékosabb. A konferencián sok konkrét alkalmazásról mutattak be esettanulmányt, és tanultam egy angol üzleti kifejezést: ROI, azaz „return of investment”. Vagyis a befektetés megtérülése. Egészen döbbenetes számok hangzottak el kórházi vezetők előadásában. ROI: 4-8-10 hónap!!!! Azaz a rendszer beüzemeléséhez szükséges beruházások egy éven belül megtérülnek, és onnantól tiszta megtakarítás keletkezik az intézményben! Mutasson bárki ehhez mérhető befektetést!

Mi lehet akkor a valódi akadály? Az emberi tényező mindenképpen. Se az orvosok, se a nővérek nem veszik szívesen azt, hogy munkájuk egyre nagyobb része kötődik gépekhez, számítástechnikai eszközökhöz. Hiszen mi nem számítógépes adminisztrációra, hanem betegek ellátására esküdtünk fel, azért választottuk ezt a pályát, hogy emberekkel, és ne gépekkel foglalkozzunk. Ebből a szempontból volt nagyon tanulságos egy belga ápolónő előadása. Aki elmondta, hogy utálja a számítógépet, annyira, hogy 20 évvel ezelőtt, amikor a számítógépes adminisztrációt bevezették, ott akarta hagyni a kórházat, ahol dolgozott. Aztán mégis maradt. Pár éve pedig a főnöke megkérte, segítsen a gyógyszerelésének betegágy melletti vonalkódos ellenőrzésének kórházi bevezetésében. „Utáltam a gépeket. Miért foglalkozzak a vonalkódokkal?”- kérdezte. Változás akkor történt benne, amikor rájött: nem a vonalkód bevezetése a cél. A cél a gyógyszerelési hibák csökkentése, a beteg biztonságának fokozása. A számítógép, a vonalkódolvasó csak egy eszköz. Méghozzá egy jó eszköz. Az eredmények meggyőzték. Azóta már sok osztályon segített bevezetni a rendszert. Nehéz munka, de könnyű a dolga: minden egyes osztályon saját, korábbi önmagával találkozik. Azzal az ellenállással, amit ő is érzett. Így aztán nála jobban senki nem tudja, hogyan kell rávenni a kollégáit az együttműködésre. A sikert nem csak a csökkenő szövődmények jelzik, hanem a kollégák véleménye is. Egy éve működést követően a korábban lázadó nővérek már azt jelentik, hogy nem szeretnének már olyan helyen dolgozni, ahol nem segíti őket vonalkód a gyógyszerelésben. Sőt, leveri őket a víz, ha arra gondolnak, hogy más kórházakban még kézzel megy a gyógyszerrendelés.

A technológia már olyan fejlett, hogy egy 3x3 mm-es négyzetbe is annyi adatot lehet elhelyezni, ami lehetővé tesz egyedi eszközazonosítást, szavatossági idő kódolását és még számos hasznos adatot. A sztenderdek miatt ez a jelölés minden különösebb változtatás nélkül Tokioban, Berlinben és New Yorkban ugyanazt jelenti. A gyártók már az előállítás során alkalmazhatják a jelölést, a nagy kórházi rendszerek egységesen tudják értelmezni a ezeket. A mobil informatikai fejlődésének köszönhetően már mindenki zsebében ott lapulnak az azonosításra alkalmas technikai eszközök, de a speciális céleszközök is rendkívül olcsók már. A terület adott, a tapasztalat más területeken már meggyőző, az idő alkalmas, már csak a megfelelő emberek kellenek a változáshoz. Én bizakodó vagyok.